Nos, az egész fogás lényege az egyszerűség, a hozzávalók könnyű beszerezhetősége és eltarthatósága, hiszen a szénégetők nem az urak voltak - így aztán a tejszín ki is esik a hozzávalók közül, hiszen nem jellemző, hogy a legszegényebb háztartásban is megtalálható lenne. De induljunk messzebbről. A carbonara Róma környéki étel, de a nagy, klasszikus, Ada Boni-féle római szakácskönyvben, amit 1930-ban adtak ki, még nem szerepel. 1944 után tűnik csak fel a receptje, miután amerikai katonák megismertették Európát a baconnel. A klasszikus carbonara receptben tehát pecorino (juhsajt), tojás és szalonna vagy bacon szerepel. Az eredeti receptnek azonban sok variánsa létezik, a pecorinót például - elsősorban a nemzetközi színtéren - gyakran helyettesítik parmezánnal, és van, aki egész tojás helyett csak a sárgáját használja, sőt létezik vegetáriánus carbonara is: ebben a szalonnát cukkinivel kell helyettesíteni. Valamint valóban van egy tejszínes variáció is, ez egy kicsit nehezebb ételnek számít. Szóval a tejszínpártiak se keseredjenek el: lehet úgy is carbonarát készíteni.
Az igazi, eredeti recept lényege azonban az, hogy a kifőtt tésztát (ami alapvetően spagetti) forró serpenyőben, olívaolajon megforgatjuk, és erre öntjük rá a reszelt pecorinóval (vagy parmezánnal) összekevert felvert tojásokat.
