Lehet, hogy a nápolyiaknak sikerült feltalálniuk azt az ételt, amit mindenki szeret? Ha egyáltalán a nápolyiak találták fel a pizzát...
Valóban, a pizzát általában nápolyi eredetű ételnek tartják, holott a
sikertörténet kezdetéről nem sokat tudunk. Az mindenesetre bizonyos, hogy
messzire kell visszamennünk, ha az első pizzaszerű ennivaló megjelenésének
idejére vagyunk kíváncsiak. Magának a szónak az első írásos megjelenése még
magának az olasz nyelvnek a megjelenése előtt, a népi latinban történik 997-ben.
Ma leginkább nápolyi eredetűnek tartják a pizzát, bár más itáliai
városok is igényt tartanak az elsőségre. Ami biztos, hogy a paradicsommal
és mozzarellával megrakott nápolyi variánst, a Margheritát tekintjük
alappizzának. Ezenkívül körülbelül egymillió változata létezik, gyakorlatilag
mindenki azt tesz rá, amit akar - nyilván ezért szeretheti
jószerivel mindenki.
Elkészítési mód (pontosabban megjelenés) szerint
háromféleképpen csoportosíthatjuk a pizzákat: van a klasszikus, nápolyi
változat, a kerek pizza (pizza tonda vagy pizza napoletana), aminek a formáját
kézzel, gyakran a levegőben dobálva a masszát alakítják ki a pizzasütők. Aztán
van a szeletben árult pizza (pizza al taglio), amit hatalmas, általában
szögletes tepsikben sütnek, és kitesznek a kirakatba. Éppen emiatt
(és mert gyakran kell utólag melegíteni) a tésztája kicsit
eltér a klasszikusétól: olyan lisztet kell használni, amihez több vizet
lehet adni, így nem szárad ki akkor sem, ha hosszabb ideig kell állnia. És
végül van a hatalmas pizza (pizza alla pala), amit a kerek pizzákhoz
hasonlóan közvetlenül a sütőlapon sütnek, és aztán súlyra árulják.